Egy régóta emlegetett, legutóbb Zétény által feldobott ötletet szeretnék én is kifejteni: mi lenne, ha a DÖ-nek lenne a diákok által bedobott pénze?

Cikksorozatunk második részében olyan korszerű  költséghatékony közlekedési megoldásokat járunk körbe, amelyek azt jelzik, minden téren fejlődik a technika. Ezen megoldásokra Magyarországon mindeddig kevés példát látni, a jövőben reneszánszuk várható.

Ötödik programpontom, ami abortálja a másodikat, így a neve tulajdonképpen második 2.0.0 kellene legyen, de mivel a diákok nagy része nem programozó módon gondolkodik, mégiscsak ötödik.

Kedves Diákok!             

Az alábbiakban egy igencsak nagyszabású tervünkről olvashattok. Nem egy légből kapott ötletről, hanem egy eltűnt, de nagyszerű hagyományról. Olyasmiről, ami nemcsak az adott pillanatot, de az egész év végi időszakról kialakított szemléletünket is megváltoztathatná. Érdemes átfutni. ;)

Csak Bocót inzultálom.

Avagy mese az Eötvös-szellemről. A diákokról és a mélygarázsról, karcos CD-kről. A csapatszellemről és a küzdőszellemről, a közös éneklés erejéről, illetve az üres ígéretekről.

Kedves Diákok!

Az alábbiakban pártunk, a TETT harmadik programpontját olvashatjátok, melyben az iskolai érdekképviseletről, arra vonatkozó megoldásainkról szól, valamint a DÖ egyéb feladataival kapcsolatos terveinkről is. Szeretném leszögezni, hogy programunk ezen eleme hosszú ideje várja, hogy napvilágot lásson, és nem tekinthető más jelöltek programjára adott válasznak. Nem is ez a szándékunk. (Ha épp nincs időd végigolvasni, fusd át a vastagbetűt, vagy lapozz a végén található „Röviden” címszóig. :)

Tisztán emlékszem rá, ahogy anyával bementünk a battai könyvtárba, és mazsolázás közben ráleltem az Utazás a Föld középpontja felé című könyvre. Ott helyben elkezdtem olvasni, és nem bírtam letenni. A könyvtár 18-kor bezárt, én pedig alig akartam elmenni. A könyvet persze kikölcsönöztük, így otthon is folytattam az olvasást. A rá következő napon elbicajoztam a mamámhoz, akinél az olvasáson kívül semmit sem csináltam, így szegény kicsit megsértve érezte magát. Hogy még aznap, vagy csak másnapra olvastam ki teljesen, már nem tudom. Mindenesetre a könyveit azóta gyűjtöm.

Verne a maga korában furcsa álmodozó volt: tengeralattjárókról, az egész világot behálózó kommunikációs rendszerről és űrutazásról írt a gőz és a szén korában. Aztán mégis: nagyjából száz évvel a francia író halála után az "irracionális víziók" a mindennapjaink részévé váltak. 

Ezt üzenném mindenkinek, aki szerint nagyot esik, aki nagyot álmodik.