VIKINGEK!!! V. Vérvörös Szajna

Zenit    2018-08-28 22:59:49

alelnök csúcs

Alfréd győzött. Wessex, az utolsó angolszász királyság helyzete stabilizálódott, így megkezdődhetett az ország rendbetétele- és a felkészülés a visszavágásra.

Eközben keleten a frankok királyt köszöntöttek király után, a helyzet igen instabil volt- reményt csak a birodalom újbóli egyesítése adott. De elég ránézni egy mai térképre, és tudjuk, hogy nem így lett- az egyik ok éppen az északiak voltak. A viking terror a csúcspontjához érkezett- hogy aztán örökre elcsendesedjen.

"Már megint Párizs"

A szerencsétlen-ügyetlen, ám uralkodása végére méltó királlyá "érett" Kopasz Károly halála után ismét nehéz idők jöttek a frankok számára. Károlyt ugyanis 877-es halála után az újabb párizsi ostrom kezdetéig (885) négy (!!!) király követte, alig egy-két éves uralkodási időkkel. Tudni kell, hogy Nagy Károly egykori birodalma még mindig legitim módon három frank királyságra oszlott, bár a széthúzás és a saját öntudat már kezdett kialakulni (nyugaton franciák, míg keleten a németek).

Az eddingtoni vereség után sok viking költözött a megszállt és leigázott Britanniából keletre, egészen pontosan a mai Hollandia területére, mely ekkor a nyugati frankok területe volt. Telepesként érkeztek, így ezek voltak az első jelei, hogy a harcos viking életforma hamarosan megszűnik. Ám a lejtmeneteket csúcspont előzi meg- és az még hátra volt. 882-ben a letelepedett vikingek összetűzésbe keveredtek pár helyi frank érdekeltséggel, ezért a nyugati király, Lajos sereggel indult ellenük, de meghalt a hadjáratban. A keleti frankok ezen felbuzdulva sereget szerveztek Károly vezetése alatt, és megindultak a vikingek fővárosa, Asselt ellen. A viking vezetők inkább tárgyalásba kezdtek, Siegfried és Godfrey elfogadta az ajánlatot: hűbéresküt tettek a keletieknek, és keresztény térítőket engedtek be.

Aztán 884 decemberében ismét utód nélkül meghalt az aktuális nyugati frank király, Karlemann. Helyére Károlyt hívták meg a trónra- aki így Nagy Károly egykori birodalma felett egyedül uralkodott. Kellett is ekkora hatalom, ami az elkövetkezőket illeti- más kérdés, hogy nem élt vele...

"Vérvörös Szajna"

A viking sereg Siegfried vezetésével 885 őszén indult útnak. Ez volt minden idők legnagyobb feljegyzett viking hadserege, konkrétan kétszer akkora volt, mint ma a Magyar Honvédség: 700 hajóval 40 000 harcos közeledett... a cél vitatott, de valószínűleg az okok között szerepel az újra egységesülő frankok megtörése még időben, illetve a revans Hollandia beolvasztásáért. Valamint a pénz ígérete- Siegfried aranyat és ezüstöt követelt a város lakóitól, ám nem adták meg. 40 évvel Ragnar kísérlete után kezdetét vette az újabb roham.

A várost ismét mindössze párszáz hivatásos katona védte- ám immár 8X-10X annyi ember ellen, mint legutóbb. Ráadásul ekkoriban Párizs már nemcsak a szigetre koncentrálódott, a Szajna mindkét partján álltak épületek. Persze az eltelt 40 évben (egyébként több kisebb ostrom is volt ez idők alatt, mindig lefizetéssel végződve) fejlesztettek a védelmen: megerősítették a falakat és a két fahidat úgy építették meg, hogy szükség esetén lezárják a Szajnát.

November 26.-án kezdődött az első támadás, mikor az északiak katapultokkal (igen, ekkoriban már ilyenjeik is voltak!) lőtték a város északnyugati tornyát, majd megindult a gyalogroham. A nép segített a katonáknak, a "látogatókat" forró viasz locsolásával "ajándékozták meg". Az első faltámadás így nem sikerült. Az éj leple alatt a párizsiak újabb szintet húztak fel a toronyra, kvázi "megjavítva" azt.

27.-én  vikingek újra támadtak. Faltörő kost, tüzet is használtak, de mindhiába. A város püspöke, Gozlin íjjal és baltával vett részt a harcban, sőt, testvére is mellette volt, ezzel ő vált az első feljegyzett harcos pappá. Keresztet tűzött ki a falra, és buzdította a katonákat, tartotta a hitet az emberekben.

A sikertelen ostromok után a támadó sereg tábort ütött a jobb parton. Itt újabb ostromgépeket építettek, majd több ezer gránátot lőttek a városra, hajókat küldtek a hidak bevételére. A maradék sereget három részre osztották, körbevették a hídfőnél lévő tornyot és heves rohamokat indítottak. Ám ezúttal is csak az áldozatok száma nőtt- egyik fél sem engedett.

Az ostromállapot még kéthónapig megszakítás nélkül zajlott, újabb, és újabb, és újabb sikertelen rohamok indultak a falak ellen. 40 000 katonával érkeztek a támadók, volt miből hát az eszméletlen vérontásra. Mennyi halott is volt? Konkrétan annyi, hogy egy bizonyos mennyiség után mint hadászati eszközt, a hullákat is bevetették. Hogy könnyebben a falak alá férkőzhessenek, az északiak januárban köveket, emberi és állati tetemeket, növényi hordalékot öntöttek a folyómederbe, hogy feltöltsék azt, a művelet két napig tartott. A harmadik napon égő hajókat küldtek a hidak ellen, de idő előtt elégtek, így kár nem keletkezett. Az öldöklés tehát folytatódott, és a város népe már kezdte érezni a bekerítés hatásait: fogytán volt az élelem és a téli hideg ellen tüzifa is kellett volna...

Ám február 6.-án egy árvíz elmosta az összehordott törmeléket, ami miatt a híd összeomlott. A várvédők tehát beszorultak, az északkeleti hídfőnél lévő tornyot tartók pedig ki. Ekkorra már csak 12-en voltak, a híd összeomlása után már utánpótlás reménye nélkül. A vikingek megadásra szólították fel őket, de azok nem adták meg magukat. A tizenkét frank hőst ezért az utolsó emberig kivégezték.

"Hiába a hőstettek"

Sújtott az éhezés, a betegségek és a bezártság, de a város népe tovább, és tovább, és tovább harcolt. A rohamok ezért egyre-másra törtek meg a falakon, de a vikingek nem ismerték a feladás szót. Az utolsó rohamot nyáron indították, ez sem jutott be a kapukon belülre. 

Végül 886 októberében, egy éves ostrom után megérkezett a birodalmi hadsereg, amely mögött ismét egységes állam ereje állt. Károly és serege szétverte az ostromlók állásait, és a visszavonuló vikingek csapdába estek, mert körbevették őket. Ám Károly ahelyett, hogy kihasználta volna a kiváló alkalmat, a frankok országa így ismét a lefizetést választotta, pedig végre nagy, igazi csatában nyerhettek volna az oly sok kínt okozó pogányok felett.

A vikingek serege megsemmisülés helyett engedélyt kapott, hogy tovább hajózhasson felfelé a Szajnán, Burgundia felé, ahol épp lázongott a nép. Ezt az érthetetlen döntést a király tovább tetézte azzal, hogy a "dolguk végeztével" visszahajózó vikingek 257 kg aranyat kaptak ajándékba Károlytól. 

Természetesen Párizs népe, amely hősiesen harcolt és védte a nagyszerű várost (ezzel minden tőle északabbra lévő Szajna-menti települést) jogosan érezte magát elárultnak. Minden áldozat, minden hősi halál, minden reszketve és vacogva, csak a remény fűtötte téli éjszaka, a tizenkét mártír, minden hiába való volt. Az ok pedig egyértelműen maga Károly és az érthetetlen döntése volt. A düh természetesen az egész társadalmat átitatta, és meg is lett a következménye. 

"Európa születése"

A visszahajózó vikingeknek Párizs megtiltotta, hogy a Szajnán vonuljanak ki az országból, ezért a Majnán kellett ezt megtenniük. Károly eközben 888-ban meghalt, helyette pedig évszázadok óta először nem egy Karoling került a trónba. A párizsi fiaskó annyira felbőszítette a népet parasztoktól a nemeseken át a papokig, hogy Párizs grófját, a harcokban aktívan részt vett Odót tették meg királyukká. Ekkor gyorsult fel a Nagy Károly óta gyengülő Karolingok hanyatlása: minden csúcspontot leszálló ág követ.

Odó pedig már nem csak 2-3 évig, hanem 998-ig uralkodott, tehát tíz évig uralkodott. Utána még egy Károly, az egyik utolsó Karoling következett majdnem 30 éves uralkodással, de ez csak egy utolsó kapaszkodó volt a dinasztiának. 

A nyugati frank királyságban vetélkedés kezdődött, hogy ki töltse be a keletkezett hatalmi űrt. Az egyik ilyen családot Erős Róbert leszármazottjai adták, hercegségük neve Francia volt. Igen: innen ered a mai Franciaország neve. Eközben a németek is elkezdték a maguk külön útját járni. Madarász Henrik, akinek keleten az újabb pusztító veszéllyel, velünk, magyarokkal kellett megküzdenie, elismertette a nem Karoling dinasztiák uralmát a három utódállamban, ezzel a nyugati, középső és keleti állam hivatalosan is kettévált. 

Nyugatabbra, Britanniában pedig Wessex folytatta az egységes Anglia megteremtését, beteljesítve a hajdani Ecbert álmát. Az, hogy mindez miképp történt lesz a következő és egyben utolsó VIKINGEK!!! cikk tárgya.

Megjegyzések