Fellángolás a mederben

Zenit    2018-08-23 13:46:29

Augusztus 20-a államalapításunk és Szent István királyunk ünnepe és talán az egyetlen olyan magyar világi ünnep, amelyen nem a múltunkon kell szomorkodnunk. Idén, első királyunk szentté avatásának 935. évfordulóján ráadásul a budapesti állami ünnepség három napos volt, az egész hosszú hétvégén át tartott.

Az egész Duna-part feletti égboltot beborító fénybombák láttán és hallatán sokan megijedtek, majd hüledezni és ámuldozni kezdett a tömeg a zenével összhangban erősen megérintő látványelemen. Ezután még egy kis ideig néma csendben várakozott mindenki, majd azt követően, hogy a zenét a Petőfi rádió bemondójának hangja váltotta a felállított hangszórókban, szép lassan megindult a rakpartokat és az Erzsébet hidat is teljesen megtöltő, nagyjából 250-300 ezres tömeg a Belvárosból kifelé. Kemény út ez, de mivel már néhány éve kijárunk a családdal a tűzijátékra, már ismerünk néhány praktikát és az elmúlt években a BKV is képes volt alkalmazkodni a megnövekedett utasforgalomhoz, a Kossuth Lajos utca lezárását követően 8 autóbuszt parkoltattak a Ferenciek teréhez, és igyekeztek úgy időzíteni, hogy a Szabadság híd felé terelt várost átszelő Rákóczi úti buszok is kicsivel a tűzijátékot követően érkezzenek és szállíthassák el a tömeget.

De kezdjük az elején. Idén tehát három napos volt a fővárosi rendezvény, ezalatt hellyel-közzel forgalomkorlátozások voltak érvényben a centrumban, és rengeteg külföldi látogatott Budapestre. Az elmúlt időszakban Budapest kvázi Európa bulifővárosává nőtte ki magát, a fővárosról szóló brosúrák is a bulihelyeket, illetve a termálfürdőket emelik ki a város nevezetességei közül. Ehhez mérten a Magyar Ízek Utcája is nyugati (elsősorban németajkú) turistákra specializált árakkal és kínálattal (rengeteg alkoholos ital) várta a vendégeket. Mi a Hun-Dog nevű magyar specialitást próbáltuk ki, mely egy bagettbe helyezett kolbász és csalamádé volt, borsos árat kértek érte, de a minőségére nem lehetett panasz, másra viszont nem kívántunk költeni, arra pedig időnk sem jutott, hogy az országtortáért beálljunk a kilométeres sorba.

Az elmúlt években szintén rendszeresen jártam ki a Városligetbe ingyenkoncertekre, amikből most sem volt hiány. Volt egy kis színpad az ízutcában is, ott kisebb produkciók voltak, 20-án egy operettszínészek által tartott énekes bemutató közepén értünk oda, és kissé komikus volt, amikor a közönség visszatapsolta őket, hiszen bevett szokás, hogy ilyenkor még egy, akár két dalra is visszatérnek az előadók. Ők is visszatértek ugyan a színpadra, de csak azzal a közleménnyel, hogy túl hosszúra nyúlt a produkció, így szóltak nekik a szervezők, hogy kezdődnie kell a következő programnak, így már nem fognak énekelni. Ezt követően a főszervező három órával a tűzijáték kezdete előtt bejelentette, hogy ez volt az utolsó program, jó szórakozást kívánnak a tűzijátékhoz.

Az Erzsébet híd budai hídfőjénél megtartott vasárnapi Rock-est már magasabb színvonalú volt, a fő attrakciónak számító Tankcsapda koncertre elég masszív tömeg gyűlt össze a hídon. A biztonság érdekében a színpad előtt gyűrűszerűen sávokat választottak le kordonokkal, így "szintezve" a közönséget. Logisztikai bravúr, hogy másnapra nyom nélkül eltüntették a színpadot és megindulhatott a forgalom a hídon.

És végül néhány szó a tűzijátékról. Amióta egyszer felmerült, hogy nem tartják meg a tűzijátékot, azóta minden évben kint voltam. Ez idő alatt hozzászoktam egy magas nívóhoz, aminek az idei csak egy bizonyos mértékig tudott megfelelni. A show ugyanis 5 perccel később kezdődött (ez idő alatt csak zene szólt) és ennyivel hamarabb vége is lett, azaz csupán 20 perc a félórás ígéret/szokás ellenére. A magaslati elemek sem voltak olyan átütő erejűek, egy-egy bomba tűnt fel az égen eleinte. Felmerült bennem, hogy a szervezők, 21. századi gondolkodásmóddal, a környezettudatosság jegyében redukálták a programot, hogy csökkentsék a szén-dioxid, perklorát és egyéb nehézfémek kibocsátását. 

A hídon és az uszályokon lévő görögtűz vitte el a showt, időnként egy világító drón is feltűnt az égen. Az utolsó felvonás aztán erőteljesre sikeredett, és kárpótolta a publikumot. A zenét, bár kétségtelenül ritmusra robbantak a bombák, nem éreztem odaillőnek, viszont a végén kifejezetten sokat tett hozzá a látványelemek kavalkádjához.

Augusztus 20-a a főváros igazi "slágertermékévé" vált az utóbbi években és bár az idei programról kettős az érzésem, a jövőben is érdeklődéssel figyelem majd a tűzijátékot.

Megjegyzések