Anglia, a tragikus hős

Zenit    2018-06-14 16:46:22

Alelnöki blog foci angol

világ legrégibb futball válogatottja (első meccsüket a skótok ellen játszották 1872-ben!), egyszeres világbajnok (1966), és örök esélyes, azonban a csúcsig 50 éve sosem jut el.

Bár minden évben kemény ellenfélként számolnak velük, a Three Lions végül mindig megakad valahol útközben. 

A csapat értéke 874 millió Euro

Legnagyobb győzelem: 13-0 az északírek ellen (1882).

Legnagyobb vereség: 1-7 ellenünk (1954).

Bevallom, nehéz lenne nem elfogultan írnom az Oroszlánosokról, a lengyelek mellett a kedvenc külföldi válogatottam, ezért inkább nem is próbálom: így ezt a cikket abban a tudatban kell olvasni, hogy a szerzője igen szubjektívan szemléli az angol nemzetit.

Hosszas elemzések érhetőek el a neten arról, hogy miért nem tudnak az angolok már 50 éve semmilyen nagyobb világeseményt megnyerni (egyáltalán döntőbe jutni), ezeknek zanzásítva lényege a következő:

 

1) az angol válogatott az elmúlt 50 év sikertelenségeibe belefásult

Ez az érv érthető, de nem lehet ezzel mentegetőzni. A generációk elég gyorsan cserélődnek a fociban, a mai nemzeti válogatottaknak semmi köze egy 20 évvel ezelőttihez, szó sincs valamiféle nehéz teher visseléséről. Minden válogatott, minden játékos más, és folyamatosan változik. Az angoloknak el kéne szakadniuk attól, hogy "tragikus hősnek" látják magukat, és a jelenre kéne koncentrálni.

 

2) a válogatott minden játékosa a Premier League-ben játszi. 

Ezzel már egyet tudok érteni. Az angol foci mindig is sajátos volt, a kontinentális futballal szemben egy kevésbé taktikus, durvább (ez sajnos a szurkolókra is igaz: 1985-ben egy Liverpool-Juventus meccsen az angol szurkolók rátámadtak az olaszokra, 39 ember meghalt).

(Az angol focit jól jellemzi az is, hogy a hagyományos angol labdarúgásban a szélsőhátvéd egy nagydarab, erős ember volt, aki szándékosan felrúgta ellenfelét. Ez a gyakorlat elfogadott volt Nagy-Britanniában, de a többi országban nem. :D )

Az angol játékosok, mivel egytől-egyig a brit focit játszák, nem tudnak fejlődni, az angol focihagyományoktól nem tudnak elszakadni, nincs fejlődés, a játékstílus nem lesz színes.  

Persze ezt a helyzetet külsőleg lehetetlen hiszen a válogatottban a legjobbak játszanak, a legjobbak meg saját döntésükből a Premier League-ben. Kell egy generáció, (és elég pár jó játékos), aki más európai bajnokságokban helyezkedik el; a frissességet csak így lehet behozni.

 

3) az angolokat mindenki túlértékeli

Na, ez egy nehéz kérdés, de úgy gondolom, hogy jogos. Végezzünk egy kísérletet: a Kedves Olvasó a világ legjobb 10 focistájának rangsorába tenne angolt? És a top 20-ba? Top 30? 

Nos, a Guardian szerint a top100 első angol játékosa Harry Kane, aki igen előkelően 5., majd jön Dele Alli, aki egyébként a top30-ról éppen lecsúszva 31. Aztán következik Raheem Sterling, 62.-ként éppen kétszer rosszabb helyet elérve mint Alli. Azután Marcus Rashford a 75., Jamie Vardy a 96.

Ezek alapján a válogatott 5 kiváló játékossal rendelkezik, amit három kategórába lehet sorolni: Kane személyében egy Neymar-Messi-Ronaldo kaliberű alak, Alli a francia Pogba szintjét üti meg, a többiek pedig -bár még mindig kiválóak-, de már más súlycsoport. 

Elvégeztem egy egyszerű számítást. A Guardian cikke alapján összeírtam, hogy a top100 játékos melyik országhoz tartozik, egészen pontosan csak a játékosok helyezéseit, nem neveket: például Argentína esetében a számok 1,14,20,33,34. Ezeket átlagoltam, és így megkaptam, hogy a válogatottak 5 legjobb embere átlagosan milyen erős a top100-as mezőnyben. Logikus, hogy minél kisebb a szám, annál jobb az adott ország csapatának keménymagja. 

 

Az eredményeimet táblázatba foglaltam:

ORSZÁG

TOP5 átlaga

TOP100 játékos

Argentína

20,4

6

Brazília

20

10

Németország

21,2

8

Spanyolország

22,6

17

Franciaország

24,8

12

Belgium

28,6

7

Olaszország

41,8

6

Anglia

53,8

5

 

Ebből szomorú következtetéseket lehet levonni az angolokra nézve. Nemcsak, hogy kevés elit játékosuk van, de azok viszonylag gyengék is. A brazilok, németek, spanyolok top játékosai kb. Griezmann és Salah szintjén vannak, az angolok kb Bale és Rakitic szintjén mozognak. Ez még mindig nagyon jó, de ugye érzitek a különbséget. Az olaszok egyébként a táblázatom szerint 10 ponttal jobb eredménnyel rendelkeznek, de ők idén ki sem jutottak Oroszországba. 

 

Nem kell azért temetni a ködös Albion lakóit. Természetesen ha összeszedik magukat, a negyeddöntős szereplésükön senki sem lepődne meg. 

Az angolok megítélését ugyan az rontja el, ami a belgákét is: az ország nem egyenlő a válogatottal. Anglia egy nagy és erős tagállama Nagy-Britanniának, 50 milliós népességgel, nagyon régi futball hagyományokkal. A képbe bezavar a Premier League sikere is, hiszen a világ legerősebb bajnokságáról van szó.

Az angolok és a világ is, mikor a válogatottjukról beszél, nem vonatkoztat el eléggé az országtól, ezért gyakran irreális elvárásokat támasztanak feléjük, aminek nem csoda, hogy pofáraesés a vége. Tisztában kell lenni a realitásokkal, ha ez megvan, már el lehet kezdeni építkezni.

Angliának nem kérdéses a továbbjutása, az elért helyezése pedig leginkább az ellenfeleitől fog függeni. Ha az angolok fejben összeszedik magukat, és komolyan bizonyítani akarnak végre a világnak, akkor összejöhet nekik az elődöntő is. 

Az esélyek legjobb jelzője a belga-angol meccs lesz, itt a belgák ugyanis az esélyesebbek. Ha az angolok képesek meglepetést okozni, az már jó jel lehet. 

Sztár: Harry Kane (150M Euro)

Ifjú tehetség:Trent Alexander-Arnold. A hosszú nevű játékos válogatott pályafutása csak most kezdődött, tavaly szeptember óta az angol nemzeti 11 tagja. A Liverpool növendéke mindig is tehetségesnek számított, 2017. május 9-én elnyerte a Liverpool év fiatal játékosa díjat, majd tovább menelt a már elített válogatottság felé. A vb kiváló lehetőség a 19 éves fiatal számára, hogy megmutassa, mit is tud.

Várható kezdő: nos, mivel kedvenc csapatról van szó, szeretnék kicsit többet írni erről. 

Gareth Southgate az utóbbi egy évben több felállással is kísérletezett, volt már 4-3-1-2, sőt 4-4-1-1 is, de minden jel arra utal (a nigéria és a costa-Rica elleni meccsek is), hogy a Premierben igen elterjedt három védős felálláshoz fognak nyúlni, az említett mérkőzéseken a 3-5-2-vel kísérleteztek, de ettől a 3-4-3 sem áll olyan távol, sőt, Henderson bevonásával ez tűnik  a legvalószínűbbnek. 

A Nigéria elleni meccsen az látszott, hogy az angolok Ashley Young-nak igen komoly feladatot adtak, a passztérképeken remekül látható, hogy Allinak és Cahilnek ő adta fel a labdát. 

A várható névsor pedig: 

Pickford-kapus

Cahill: bal oldali védő

Stones: középső védő

Walker: jobb oldali védő

Young: bal oldali wingback (szárnyvédő)

Dier: bal oldali középpályás

Henderson: jobb oldali középpályás

Trippier: jobb oldali wingback

Alli: bal oldali csatár

Sterling: jobb oldali csatár

Kane: középcsatár

Megjegyzések