Estem az öregekkel

Eötvös Diák   

Eötvös József jótékonyság öregdiákok fotózás

Zhang Judy beszámolója az Eötvös Jótékonysági Estről

(Az eredeti cikk az Eötvös Diák LXX. évfolyamának 4. számában jelent meg)

Mikor jelenlegi Eötvös diákként kaptam egy kedves kis meghívót az igazgató úrtól az Eötvös Jótékonysági Estre, úgy gondoltam, hogy egy meglehetősen hosszú és kínos este elé nézünk Sárival. Nem sokkal később azonban megláttam a programot, és nyugodt szívvel konstalláltam, hogy az est nagy része stand up comedy lesz. Na de akkor is, öregdiákok között? Nagyobb meglepetés nem is érhetett volna a helyszínen, mikor érkezésem után rögtön több ismerős szülő is lelkesen köszöntött az asztalától. Lefotóztam amit le kellett, és kellemesen elbeszélgettünk az iskoláról, a gyerekekről, a végzősök terveiről vagy a hetedikesek első élményeiről. A vacsorából is kaptunk Sárival, bár szegény tombolaárusító lányaink, Viola és Eszter, nem mondhatták el magukról ugyanezt (persze pánikra semmi ok; csak a szülők olyan hévvel lelkesedtek a lehetőség iránt, hogy a földrajz munkaközösség új laptopot kapjon, hisz a föcitermi óráim tapasztalatai alapján az a gép valóban igen használhatatlan volt már, hogy még a harmadik fogás végére se sikerült körbeérniük); majd nem sokkal később el is kezdődött a show. Gondoltam itt az ideje a pihenésnek, a lámpákat leoltották, elég hátradőlnöm és kedvesen mosolyognom. Vagyis csak pihentem volna, ha a viccek, mind az Eötvöshöz formálva, nem késztettek volna hangos, megállíthatatlan kacajra. X óra kőkemény hasizomedzésben volt részem, majd nem sokkal a vége után elkövetkezett az est fénypontja, a tombola. 4 minta, 3 szín, pár pohárka elfogyasztott alkohol – volt is kavarodás a győztesek kihirdetésénél! Mindez azonban csak még jobban fellelkesítette az embereket; olyannyira, hogy az est végére már asztaltársaságok versengtek a leghangosabb tapsviharért. A tornyosuló nyereményhegy szétosztása után végül ennek az estének is elérkezett a vége. A lányok is megvacsoráztak, mi Sárival végre leültünk, majd egy rövid beszélgetés után lassan elhagytuk a tett helyszínét, a szokásos módon több száz, feldolgozásra váró képpel a gépünkben. Megérte? Megérte.

Régi (http) kommentek