×

Az "Igen"-re kattintva elküldheted csatlakozási kérelmedet, amelyet a szerkesztőség vezetői jóváhagyhatnak vagy elutasíthatnak. Értesíteni fogunk, ha megszületett a szerkesztők döntése.
PB

Negyedik.

Avagy mese az Eötvös-szellemről. A diákokról és a mélygarázsról, karcos CD-kről. A csapatszellemről és a küzdőszellemről, a közös éneklés erejéről, illetve az üres ígéretekről.

Harmadik számú nem-ígéretem, mert ezzel nem ígérek semmit.

Bocsánat, de most jön egy rövid kitérő, amit csak azok olvassanak el, akitől az alkotmánymódosítási javaslatommal kapcsolatos kritikákat kaptam:

Felebarátaim! Elolvastátok ti egyáltalán az előző cikkemet? Direkt arra hegyeztem ki a mondandómat, hogy nem az Alkotmány a hibás azért, hogy a DÖ parlamentje (vagy akár az egész DÖ) pillanatnyi formájában egy nagy kalap szar, hanem azt írtam le jó sok sorban, hogy a bevett gyakorlatok a hibásak. Mellékesen odaírtam az utolsó bekezdésbe, hogy ehhez módosítani kell az alkotmányt, azonban valamiért mégis mindenki ezen triggerelődött. Miért? Hiszen az a módosítás csupán azt tartalmazta, amit fentebb leírtam. Ha reformterveimen akadtok ki, megértem. De így? Valamiért az lett az érzésem, hogy el sem olvastátok rendesen a cikkemet.

(Tudom, ez a gyanúsítás minden esetben alaptalan, hiszen az Eötvösbe csakis teljesen politikailag korrekt, tüneményes, figyelmes diákok járnak.)

Tisztelet a Mesternek!

Tisztelet a Mesternek!

Mit akar Bocó?

Hali,

(Örülök, hogy van aki elolvassa ezt, mert akkor már nem dolgoztam tök fölöslegesen. Köszi.)

Szóval, a 2019-es DÖ elnökválasztás egyik elnökjelöltje vagyok, és mivel már Illés is beindította a saját (és láthatóan szub-optimális párttagjai (bocsi)) kampányát, arra gondoltam, én is eltolom a seggemet a gép elé és rögtönzök valamit.